A tudományos életben a huszadik század előtt általánosan elfogadott volt, hogy az univerzum vagy változatlan állapotban létezett mindig, vagy valamely véges idővel ezelőtt teremtődött többé-kevésbé olyannak, amilyennek ma látjuk. Jelenleg azonban a világegyetemünket tágulónak tekintjük.
A távoli galaxisok a Hubble-törvény alapján rohamosan távolodnak tőlünk. Az égitestek eszerint régebben nyilván közelebb voltak egymáshoz. Így valamikor 10-20 milliárd évvel ezelőtt lennie kellett olyan időpontnak, amikor valamennyi objektum ugyanott tartózkodott, következésképp a világmindenség sűrűsége elérte a végtelent (Nagy Bumm elmélet).
Ez az általánosan elfogadott elmélet (amely mögött fizikusok, kozmológusok ezrei, tízezrei állnak) mindaddig érvényben marad, belévetett bizalmunk mindaddig nő, amíg az új kísérletek eredményei megfelelnek az előrejelzéseknek. Egyetlen, ellenkező értelmű megfigyelés után azonban kénytelenek vagyunk elvetni vagy módosítani teóriánkat.
Meglátásom szerint a Hubble-törvény legalapvetőbb következtetése (minél nagyobb a távolság két galaxis között, annál nagyobb a relatív távolodási sebesség közöttük) egy, a tömeg, tér és idő kölcsönhatásairól alkotott hiányos ismeretek miatti félreértelmezésen alapul. A galaxisok valójában nem távolodnak egymástól, a világegyetem statikus állapotban van!
Célom, hogy hipotézisemet a blogban lépésről-lépésre haladva sikerüljön minden kétséget kizáróan bizonyítanom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
fox mulder · http://kobiembreversuspek.freeblog.hu/ 2010.04.29. 07:08:26
A tehenes-ufós "under construction" kép tetszett, visszatehetnéd.
Kozmológus 2010.04.29. 08:18:54